LilySlim Exercise days tickers

Kozel és távol

PIROS KUFFER


Életem elmúlt négy éve dobozokba rendezve porosodik egy lakás nappalijában, ahol már nem lakom. Amit elhoztam magammal, azt sem igazán tudom elcipelni, de ez a minimum, ami az elkövetkezendő néhány hónapra biztos kelleni fog. 
Mikor szembesültem azzal, hogy megint elő kell vennem az óriási piros bőröndömet – és most nem a közös nyaralásunk miatt – elszorult a szívem. Nem is annyira azért, hogy szétmentünk, hogy végleg elmállott egy közös élet egyébként is ködös jövőképe, hanem azért, hogy mit fognak szólni otthon. Jönnek majd az „én megmondtam”, meg a „külföldön sem sokkal jobb” –jellegű hozzászólások, melyekben magukat próbálják meg majd igazolni azok, akiknek nem volt elég vér a pucájában, hogy összepakoljon és menjen az álmai után. Én megtettem, és pofára estem. Nagy ügy.
A külföldre szakadó magyarok nagy hányadával szemben, én nem csupán „a szebb jövő reményében” hagytam hátra a családomat és barátaimat. Én őszintén szerelmes lettem valakibe, akiért bármit megtettem volna, mert hittem, hogy ő az Igazi. És mivel megszoktam, hogy az életben mindenért meg kell harcolni, úgy gondoltam, hogy az Igazival a párkapcsolat is olyan, hogy egyszerűen mész és csinálod, és hiszed, hogy jobb lesz, mert a másik is ezt akarja. Csak a nagy menésben nem akartam tudomásul venni, amikor már nem akarta… ő meg baszott ’elfelejtett’ szólni.
Nincs jól kereső munkám, de szívesen csinálom, amit csinálok, és nagyon jó vagyok benne. Nem tudom, hogy otthon lenne-e ilyen lehetőségem. Állítólag igen, de ellentétben Csehországgal, otthon nem talált meg a lehetőség. Nincs nagy megtakarításom, lakásom, autóm, még egy biciklim, vagy egy ágyam sincs, amit magaménak tudhatok. De van rengeteg tapasztalatom a multikultival, emberekkel, megtanultam egy új nyelvet, letettem egy vizsgát azon az idegen nyelven, és nagyon jó barátokat, kapcsolatokat szereztem egy idegen országban. A laptopom egy régi HP, ami folyton lefagy, egyébként is céges. Az okos telefonom nem iPhone, egyébként is anyámtól kaptam Karácsonyra. A fizumból nem tudnék egy lakást bérelni Prágában, de most egy olyan ember lakásában lakhattam 3 hétig, aki nem is ismer.
Anyagi javakkal nem gazdagodtam, de nem is lettem szegényebb. Ugyanazon a színvonalon éltem/élek, mint otthon, kevesebb fizuból, és több találékonysággal. De sokkal bátrabb, kitartóbb, tapasztaltabb és büszkébb lettem. Büszke elsősorban arra, amit saját erőből sikerült elérnem, és ezáltalál magamra is, hiszen nélkülem ez nem sikerült volna. Tudom mennyit érek, és ezt nekem itt kellett megtanulnom.
Úgyhogy most bepakolom a maradék néhány ruhámat abba az óriási piros kufferba, és elindulok a pályaudvarra. Hadd legyen Anyukám is büszke. A dobozok meg még várhatnak egy kicsit.

PIROS KUFFER

Életem elmúlt négy éve dobozokba rendezve porosodik egy lakás nappalijában, ahol már nem lakom. Amit elhoztam magammal, azt sem igazán tudom elcipelni, de ez a minimum, ami az elkövetkezendő néhány hónapra biztos kelleni fog.

Mikor szembesültem azzal, hogy megint elő kell vennem az óriási piros bőröndömet – és most nem a közös nyaralásunk miatt – elszorult a szívem. Nem is annyira azért, hogy szétmentünk, hogy végleg elmállott egy közös élet egyébként is ködös jövőképe, hanem azért, hogy mit fognak szólni otthon. Jönnek majd az „én megmondtam”, meg a „külföldön sem sokkal jobb” –jellegű hozzászólások, melyekben magukat próbálják meg majd igazolni azok, akiknek nem volt elég vér a pucájában, hogy összepakoljon és menjen az álmai után. Én megtettem, és pofára estem. Nagy ügy.

A külföldre szakadó magyarok nagy hányadával szemben, én nem csupán „a szebb jövő reményében” hagytam hátra a családomat és barátaimat. Én őszintén szerelmes lettem valakibe, akiért bármit megtettem volna, mert hittem, hogy ő az Igazi. És mivel megszoktam, hogy az életben mindenért meg kell harcolni, úgy gondoltam, hogy az Igazival a párkapcsolat is olyan, hogy egyszerűen mész és csinálod, és hiszed, hogy jobb lesz, mert a másik is ezt akarja. Csak a nagy menésben nem akartam tudomásul venni, amikor már nem akarta… ő meg baszott ’elfelejtett’ szólni.

Nincs jól kereső munkám, de szívesen csinálom, amit csinálok, és nagyon jó vagyok benne. Nem tudom, hogy otthon lenne-e ilyen lehetőségem. Állítólag igen, de ellentétben Csehországgal, otthon nem talált meg a lehetőség. Nincs nagy megtakarításom, lakásom, autóm, még egy biciklim, vagy egy ágyam sincs, amit magaménak tudhatok. De van rengeteg tapasztalatom a multikultival, emberekkel, megtanultam egy új nyelvet, letettem egy vizsgát azon az idegen nyelven, és nagyon jó barátokat, kapcsolatokat szereztem egy idegen országban. A laptopom egy régi HP, ami folyton lefagy, egyébként is céges. Az okos telefonom nem iPhone, egyébként is anyámtól kaptam Karácsonyra. A fizumból nem tudnék egy lakást bérelni Prágában, de most egy olyan ember lakásában lakhattam 3 hétig, aki nem is ismer.

Anyagi javakkal nem gazdagodtam, de nem is lettem szegényebb. Ugyanazon a színvonalon éltem/élek, mint otthon, kevesebb fizuból, és több találékonysággal. De sokkal bátrabb, kitartóbb, tapasztaltabb és büszkébb lettem. Büszke elsősorban arra, amit saját erőből sikerült elérnem, és ezáltalál magamra is, hiszen nélkülem ez nem sikerült volna. Tudom mennyit érek, és ezt nekem itt kellett megtanulnom.

Úgyhogy most bepakolom a maradék néhány ruhámat abba az óriási piros kufferba, és elindulok a pályaudvarra. Hadd legyen Anyukám is büszke. A dobozok meg még várhatnak egy kicsit.

(Source: thepunctuationmark.com, via keroiam)

Kicsit megkönnyeztem.
Ráadásul két ismerősöm is szerepel a klipben :D

My sis. <3
#soulmate that can sing

My sis. <3

#soulmate that can sing

(Source: theimmortaldiaryofvdb)

Monday Morning
Melanie Fiona / The Bridge

I’m leaving on Tuesday morning… goodbye Prague for now!!

shadow-quinn:

Melanie Fiona - Monday Morning

Have you heard the news today
I’m leaving town
I’m cashing out
This town’s too small for me to stay
The time is now
I’m heading out

81,925 plays
grofjardanhazy:

Így.

Éljen a nyár!

grofjardanhazy:

Így.

Éljen a nyár!

Yesterday I had a lazy Sunday morning. Hanging out on the Internet, doing yoga, enjoying my temporary home at Vinohrady.
This is the district where I always wanted to live since I moved to Prague. But I had financial barriers&#8230; and now for 3 weeks my dream came true! I loved the area, the flat itself was exactly for a young lady who has awfully lot of useless but necessary stuff with her (yeah, that&#8217;s me).
I&#8217;m greatful and thankful to that very nice girl who was willing to let me live at her home, eventhough we didn&#8217;t know each other. I feel very lucky. And very happy. So many good things happened to me and I met so many nice and great people in these couple of past weeks!!!
Thank you all, who helped me even with one single message! Thank you, Prague!

Yesterday I had a lazy Sunday morning. Hanging out on the Internet, doing yoga, enjoying my temporary home at Vinohrady.

This is the district where I always wanted to live since I moved to Prague. But I had financial barriers… and now for 3 weeks my dream came true! I loved the area, the flat itself was exactly for a young lady who has awfully lot of useless but necessary stuff with her (yeah, that’s me).

I’m greatful and thankful to that very nice girl who was willing to let me live at her home, eventhough we didn’t know each other. I feel very lucky. And very happy. So many good things happened to me and I met so many nice and great people in these couple of past weeks!!!

Thank you all, who helped me even with one single message! Thank you, Prague!

The old sexy &lt;3

The old sexy <3

(Source: blackwomenn, via c-isnenegro)